Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kis eszmefuttatás a boldogságról...

     Egy kis eszmefuttatás a boldogságról...

    

           Mielőtt a lélek leszületik ebbe a materiális világba, választ magának

      egy testet és azzal együtt egy életsorsot is. A sors a testtel jár, az abban

      foglaltakat a "lesegítők" ismertetik. A lélek választhat, hogy elfogadja-e vagy

      sem, kíván-e a "sors könyvében " megírt forgatókönyv szerint élni. Ha igen,

      belekerül a fizikai testbe. Ha nem, tovább tovább keresgélhet, de nem ha-

      tártalanul.

          Mindenki boldog szeretne lenni, de a boldogságunk, még ha lelkünk pozitív

       beállítottságú és nyugodt, alkalmazkodni kész, nem csak rajtunk múlik.Attól is

      függ, milyen környezetben jövünk világra, szűkebb értelemben a rokonaink

      karmáival is szembesülnünk kell, ami nagymértékben hat lelki fejlődésünkre

      vagy esetleg hátráltatja is azt. Tágabb értelemben meg kell felelnünk bizo-

      nyos társadalmi elvárásoknak, szabályoknak, amik esetleg adott fejlettségi

      szinten lévőkre gátló hatást gyakorolhatnak, de jobb esetben is csak szinten tart-

      hatják a korábbi életek során felépített lelki karaktert. Fejlődés csak akkor

       érhető el, ha legalább gondolatban felülemelkedünk minden rossz megszokáson,

     amit a környezetünk ránk erőltetett. Persze vannak, akiknek még fejlődésre van

     szükségük, mert esetleg nem tanulták meg a korábbi inkarnációik során , hogy

     hogyan éljenek. Ilyen lelkek vagy most kezdték meg életciklusukat (ki tudja

     hányadikat), vagy előzőleg nem voltak hajlandók megtanulni és elfogadni az

     élettel járó tapasztalatokat. Az ő esetükben nem árt, ha környezetük segíti

     őket néhány hasznos szabály felállításával.

          Maradéktalanul boldog senki nem lehet, mert a dolgok csak úgy működnek,

      mint minden az Univerzumban: a pozitív lelki tényezőknek is lennie kell negatív

      pólusának, máskülönben nem beszélhetnénk DOLOG-ról, nem nevezhetnénk

      nevén semmit, ugyanis ha nincs ellentétes vonzata valaminek, az egyenlő a

     nullával. Ezért kell e két ellentétes pólus közt megtalálnunk boldogulásunk

     kulcsát,és nem törekednünk a tökéletes boldogságra, hiszen az egyet jelent

     a teljes megsemmisüléssel, A NIRVÁNÁVAL.siva4.jpeg

     Az élet célja nem ez kell hogy legyen, hiszen

      a gondtalanság, érzésnélküliség, érzelmek és

      gondolatok hiánya a teljes megsemmisülés az

      élettel összeegyeztethetetlen, innen a külön-

      féle benyomásoknak köszönhetően nem is

      érhetjük el a nirvánát.